Nehezen besorolható mű Kódai Richárd első könyve. Még szerencse, hogy a fantasztikus regény kategóriája eléggé tág és ugyanakkor semmitmondó ahhoz, hogy beleférjen ez szöveg, mely fantasy is, meg nem is, mágikus realizmus is, meg nem is, horror is, meg nem is – mindez egyszerre és egyik sem.
Elolvasása után inkább csak kérdések maradnak, mint válaszok.
A szerző életének fantasztikus, millió tükörcserépben visszaverődő metaforáit olvashatjuk? Fejlődésregény, mely a felnőtté válás mágiáját valóban a mágia felől közelíti meg, az ember önmegismerésének, önmagára találásának varázsos folyamatait valóban a varázslat irányából írja le? Pikareszk történet, ahol nem a cél, mint inkább az oda vezető út a lényeges, ahol az önmagát kereső elme belső és külső utjai keverednek össze varázslatosan? Irodalomba ágyazott elemzés, mely a huszadik század fantasztikus tömegkultúrájának lecsapódását mutatja a gyermeki agyban vagy a tragédiáktól megbomlott elme mágikus kitisztulásának lélektani tükre?
A szerkesztőnek nincsenek válaszai.
Talán az írónak sem: az olvasóra bízzuk hát, hogy melyik olvasatot választja. Akár valamennyit egyszerre.
Elolvasása után inkább csak kérdések maradnak, mint válaszok.
A szerző életének fantasztikus, millió tükörcserépben visszaverődő metaforáit olvashatjuk? Fejlődésregény, mely a felnőtté válás mágiáját valóban a mágia felől közelíti meg, az ember önmegismerésének, önmagára találásának varázsos folyamatait valóban a varázslat irányából írja le? Pikareszk történet, ahol nem a cél, mint inkább az oda vezető út a lényeges, ahol az önmagát kereső elme belső és külső utjai keverednek össze varázslatosan? Irodalomba ágyazott elemzés, mely a huszadik század fantasztikus tömegkultúrájának lecsapódását mutatja a gyermeki agyban vagy a tragédiáktól megbomlott elme mágikus kitisztulásának lélektani tükre?
A szerkesztőnek nincsenek válaszai.
Talán az írónak sem: az olvasóra bízzuk hát, hogy melyik olvasatot választja. Akár valamennyit egyszerre.